ÉRDEKESSÉGEK EGYIPTOMRÓL

EGYIPTOM a világ egyik legősibb civilizációja. Egyedülálló impozáns építmények, lenyűgöző műalkotások, páratlan történelem, természet, kultúra és káprázatos vallások hazája. Az egész világ által csodált összehasonlíthatatlan kulturális és történelmi értékek mellett ez az ország színes és szemet gyönyörködtető tájakat és a pihenés számos formáját kínálja: múzeumok és ókori szentélyek, az iszlám és a kopt keresztény kultúra emlékei, színes arab bazárok és vörös-tengeri búvárkodás várja az ide látogatókat. A piramisok, a Szfinx, a Nílus-völgye, Alexandria, Luxor és Asszuán csak töredékei az egyiptomi csodának. Az üdülőövezeteket jól szervezett szállodaipar jellemzi: a városnézést előnyben részesítő turistáknak szánt egyszerű bázisszállóktól egészen a legigényesebb vendégek kívánságait kielégítő luxuskomplexumokig, minden ízlés megtalálja a számára legmegfelelőbbet. A Vörös-tenger egyedülálló víz alatti élővilágával, világhírű korallzátonyaival és szikrázó strandjaival mindenkit csábít.

Egyiptom több mint 100 milliós népességével a legnépesebb arab ország, a harmadik legnépesebb Afrikában és a kilencedik Ázsiában. A népesség nagy része a Nílus partján és a Nílus-deltában él, ami az ország területének töredéke, és itt találhatók a termőföldek is. Az ország többi részét túlnyomórészt a gyéren lakott Szahara sivatag borítja.

Egyiptom területén már a történelem kezdetén, az i. e. 4. évezredben megszerveződtek különböző államalakulatok, amelyeket i. e. 2995 körül egyesítettek, létrehozva ezzel az egységes Egyiptomi Birodalmat. Az ókori Egyiptom mint kultúra több mint háromezer éven át fennállt és hatást gyakorolt szinte az összes korabeli kultúrára, mint birodalom, az i. e. 1. évezredig a világ vezető hatalma volt és csúcspontját a XVIII-XIX. dinasztia idején (kb. i. e. 1550–i. e. 1190) érte el. Az i. e. 525-ös perzsa hódítást követően a Ptolemaidák idején (i. e. 305–i. e. 30) újra hosszabb időre önállóvá vált és bár katonai erejének jelentősége Róma erősödésével folyamatosan csökkent, Alexandria a hellenizmus központjaként az i. e. 30-as római hódítás után is még évszázadokig a nyugati világ művelődésének és tudományának elsődleges csomópontja maradt. A Római Birodalom kettészakadása (395) után a Keletrómai Birodalom provinciája volt egészen a 641-es arab hódításig. Ezt követően a már évszázadok óta teljesen kopt keresztény terület muszlim többségűvé vált és a 9. században de facto önállósult a kalifátustól a Túlúnidák vezetése alatt. Miután a Magrebből érkező Fátimidák meghódították 969-ben, birodalmuk magterületévé tették és innentől kezdve a 15. századig Egyiptom-központúak voltak az iszlám világ vezető államai (a Fátimida Kalifátuson kívül ilyen volt a Szaladin által alapított Ajjúbida Szultanátus, majd az azt medöntő Mamlúk Birodalom), Kairó pedig ezekben az időkben a muszlim kultúra és gondolkodás fellegvára volt, a világ egyik legnagyobb és egyik leggazdagabb városa, tudományának egyik központja. A Mamlúk Szultanátust I. Szelim oszmán szultán döntötte meg 1517-ben, ez az 1867-ig tartó török uralom kezdetét jelentette. Egyiptomot jelentőségéből fakadóan nem integrálták teljesen az Oszmán Birodalom közigazgatásába, autonómiát élvezett és a mamlúkok irányítása alatt maradt. Bonaparte Napóleon 1798–1801-es egyiptomi hadjárata során sikertelenül próbálta meghódítani az országot, azonban érdeklődésével és a magával hozott tudósokkal megalapozta az egyiptológia tudományát. Egyiptom ezután Muhammad Ali alkirály uralkodása (1805–1848) idején szinte teljesen függetlenné és az akkori világ egyik legmodernebb országává vált. 1869-ben, francia tulajdonban megnyílt a Szuezi-csatorna, melyet 1882-ben átvettek az angolok és az ország brit protektorátus lett, ami alól névlegesen a Tutanhamon-sír megtalálásának évében, 1922-ben, ténylegesen 1952-ben szabadult föl. 1899 és 1956 között a britekkel közösen gyarmattartóként ellenőrizte Szudánt. A második világháború alatt területén jelentős harcok dúltak, a leghíresebb csata, a második el-alameini csata a szövetségesek döntő győzelmével zárult. 1952-ben felszámolták a brit katonai jelenlétet, majd egy év múlva kikiáltották a köztársaságot, miután lemondatták II. Fuád királyt. 1956-ban a frissen hatalomra került Gamal Abden-Nasszer elnök államosította a Szuezi-csatornát, amivel kezdetét vette a szuezi válság. Nasszer Egyiptomot energikus, az egész világot behálózó politikájával újra nagyhatalommá tette, és bár a hatnapos háborúban az ország vereséget szenvedett Izraeltől, a jom kippuri háborúban visszaszerezte elvesztett területeit és csak amerikai nyomásra adta föl harcot. A Nasszer és Anvar Szadat elnöksége idején modern állammá váló országban az 1990-es évektől recesszió kezdődött, aminek következtében 2011-ben kitört az ún. nílusi forradalom és a már 30 éve hatalmon lévő Hoszni Mubárak elnököt elűzték. Ezután az ország évekig anarchiában stagnált, sőt, gazdasága, főként a turizmus jelentősen visszaesett. Végül a 2014-ben hatalomra került katonai vezető, Abdel Fattáh el-Szíszi képes volt stabilizálni az államot és az ország gazdasága jelentős növekedési pályára állt.

Egyiptomban a leghíresebbek az ókori birodalom monumentális épületei, ilyenek például a gízai piramisok, a nagy szfinx és a karnaki templom, a romvárosok, mint Memphisz, Théba és Ahet-Aton, illetve a temetők, például a Királyok völgye és a Királynék völgye, valamint az ezekhez kapcsolódó Dejr el-Bahari. Mindezek mellett említésre méltók az ország középkori emlékei is, úgy mint az Ibn Túlún-mecset vagy az Azhar-komplexum. Ezek az emlékek nemcsak gazdagságukkal, kidolgozottságukkal, hanem az ókori emlékekhez hasonlóan monumentalitásukkal is kiemelkedő értéknek számítanak: az iszlám Kairó 1979 óta több más óegyiptomi műemlék mellett az UNESCO világörökség része.

Egyiptom gazdasága az egyik legváltozatosabb a Közel-Keleten, mert az olyan ágazatok, mint a mezőgazdaság, az ipar, a turizmus és a szolgáltatás nagyjából azonos termelési szinten állnak. Az országot azon államok közé sorolják, melyek az elkövetkező évtizedekben a világgazdaság nagyhatalmaivá válhatnak, ehhez azonban olyan akadályokat kell elhárítani, mint a túlnépesedés és a vízhiány. Ennek érdekében számos reformot készített elő vagy vezetett már be a vezetés 2014 óta, többek között megkezdték egy új adminisztratív főváros építését, a mezőgazdaság modernizálását, a megújuló energiaforrások kihasználtságának növelését, valamint határozott lépéseket tettek a születésszabályozás széles körű bevezetésére.

Szokások

A személyes méltóság, a tisztesség és a jó hírnév a legfontosabb dolgok közé tartozik.

Az embereket általában a keresztnevükkel szokták megszólítani, amelyet gyakran valamilyen cím vagy titulus előz meg. Egyedül név szerint megszólítani valakit udvariatlan dolog.

Az illemtan egyik fontos szabálya a vendégekkel való szívélyes és vendégszerető bánásmód.

Az egyének szűkebb csoportjuknak vagy családjuknak vannak alárendelve. A család adja meg társadalmi azonosságtudatukat.

A hagyománytisztelő arabok mindkét lábukat a földön tartják; ültükben nem keresztezik a lábukat. Valakinek a lábára mutogatni agresszivitást jelent.

A lábbeliket általában az ajtó előtt leveszik.

Az egyiptomiak erősen fatalisták, s úgy gondolják, hogy sorsuk Allah kezében van. Ezért elfogadják a dolgokat úgy, ahogy vannak, többnyire nem próbálnak rajtuk változtatni.

A muszlimok nem esznek disznóhúst és nem fogyasztanak alkoholt.

Az egyiptomiak kifejezésmódja nyomatékos és hangos. Üzleti tárgyalás közben sem ritka a kiabálás, a hangos beszéd.

Ha egy egyiptomi megfogja valakinek a kezét, az a barátság jele. Az arab férfiak gyakran kézen fogva sétálnak.

Az arabok kedvelik a kávé mellett folytatott hosszas beszélgetéseket. Kedvelik a túlzásokat, a költői szófordulatokat és az érzelemkitörést.

Az egyneműek közelebb állnak egymáshoz beszélgetés közben, mint a nyugatiak és gyakran meg is érintik egymást. Az ellenkező neműek viszont távolabb állnak egymástól, mint a nyugatiak.

Illemtan

Egy férfi és nő (akár házasok, akár nem) nem érinthetik meg egymást mások előtt.

Ne érdeklődjünk partnerünk feleségének vagy lányának egészsége felől. Ezzel szemben jó beszélgetési témák lehetnek a kosárlabda, az egyiptomi táblajáték, az ókori történelem és mai egyiptomi tudományos eredmények. Ne említsük Izraelt és a Közel-Kelet problematikáját.

Bár az egyiptomiak gúnyolódhatnak magukon, a nem egyiptomitól nem tűrik el az effajta humorizálást.

Ha egyiptomi családnál étkezünk virágot vagy édességet vigyünk magunkkal, soha ne alkoholt. Egy kis maradékot hagyjunk a tányérunkon, jelezve ezzel, hogy eleget ettünk. A tiszta, üresen hagyott tányér azt jelzi, hogy éhesek maradtunk. Sértésnek vehetik továbbá, ha megsózzuk az ételt.

A bal kéz a személyes higiénia műveleteinek elvégzéséhez van fenntartva, ezért tisztátalan. Ne használjuk a bal kezünket étkezéshez vagy gesztikulálásra.

Gasztronómia

taamiya: Bő olajban sütött, erősen fűszerezett, összetört babszemek.

kushari: Fűszeres paradicsomszósszal leöntött tészta, rizs és lencse keveréke.

fuul: Citrom, só, bors és szezámolajos lóbab keveréke. Körítése saláta.

tahina: Őrölt szezámmagvakból készítik.

ghanoug: Tahinából és padlizsánból készítik.